Mostanól ha valaki azt mondja, nyugodj már meg, ne aggodalmaskodj vagy ne stresszelj annyit, tudod, mit válaszolj. “Brit tudósok” rovatunk – helyett: kanadai tudósok. És állítólag ez komoly.

Egy friss tudományos kutatás szerint azoknak, akik gyakran aggódnak az őket körülvevő dolgok vagy események miatt, magasabb lehet az intelligenciaszintük.

A Personality and Individual Differences (“Személyiség és egyéni különbségek”) nevű folyóiratban publikált elemzés alapját a kanadai Ontario állam-beli Lakehead University kutatása adta. Az Alexander Penney-vezette tudóscsoport 126 egyetemistát vont be a munkába. Minden diák megkapta ugyanazt a nagy mennyiségű írásos anyagot és kérdőívet, amely egyszerre mérte föl a fiatalok intelligenciaszintjét és azt, hogy mennyire hajlamosak stresszelni az életükben zajló események miatt.

Az eredmények érékelése és elemzése után dr. Penney és csapata kapcsolatot talált az aggodalmaskodás és a verbális vagy nyelvi intelligencia között. (A verbális intelligencia képessé tesz arra, hogy a szóbeli és az írásbeli kommunikációt megértsük, nyelvet tanuljunk, gondolatainkat szavakba öntsük, kifejezzük magunkat, hatékonyan kommunikáljunk, stb.) Nem ok-okozati összefüggésről van szó, tehát nem azért aggódik valaki, mert intelligens, és vice versa – de tény, hogy nem ez az első kutatás, amely kimutatta a kapcsolat létezését e két emberi tulajdonság között.

Az ontarioi egyetem kutatócsoportja más irányú következtetéseket is levont a felmérésből. Kiderült, hogy minél gyakrabban újraélünk bizonyos velünk történt, múltbéli eseményeket, annál alacsonyabb szintet mutat a non-verbális, tehát nem a nyelvi-, hanem inkább a metakommunikációhoz kapcsolható intelligenciaszintünk. Alexander Penney ezt a jelenséget így magyarázza:

Elképzelhető, hogy a verbálisan intelligensebb egyének a múltban történteket nagyobb részletességgel és alapossággal dolgozzák föl, ami több töprengéssel és aggodalommal jár. Ezzel szemben az, akinek a non-verbális intelligenciája magasabb, a vele pillanatnyilag, tehát a jelenben kapcsolatba kerülő emberek felől érkező nem szóbeli jelzéseket veszi föl hatékonyabban. Ez pedig azzal jár, hogy később kisebb igénye mutatkozik majd arra, hogy a társadalmi érintkezéseit újra átgondolja.

Ezzel szemben azok, akik ott és akkor befogadják a metakommunikációból adódó információkat, nem kimondott jelzéseket, a későbbiekben nyugodtabbak, mert a memóriájuk nem zavarja őket.

Oké, tehát minnél jobban értünk a szóból, annál többet aggondalmaskodunk. Ez igazán megnyugtató. Köszönjük.

Forrás: wmn.hu